Jn 20,24-29 (Szent István Társulati Biblia)
24A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.
25A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.”
26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
27Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!”
28Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!”
29Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20,24-29 (Káldi-Neovulgáta)
24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek is hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.
25A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ujjamat a szegek helyére nem teszem és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!”
26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!”
27Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba! Ne légy hitetlen, hanem hívő!”
28Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!”
29Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20,24-29 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
24Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus.
25A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát s ha ujjammal a szegek helyét nem érintem és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.”
26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Az ajtók zárva voltak. Eljött Jézus és e szavakkal lépett közéjük: „Békesség nektek!”
27Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.”
28Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!”
29Jézus csak ennyit mondott: „Hittél (Tamás), mert láttál Engem. Boldogok, aki nem látnak, mégis hisznek.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20,24-29 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
24Tamás, egy a Tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor Jézus megjelent.
25Így szólt hozzá a többi tanítvány:
25– Láttuk az Urat.
25Ő azonban ezt mondta nekik:
25– Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
26Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt:
26– Béke veletek!
27Azután Tamáshoz fordult:
27– Tedd ide az ujjad, és nézd meg a kezem, nyújtsd ide a kezed, és tedd az oldalamra, és ne légy tovább hitetlen, hanem hívő!
28Tamás így felelt:
28– Én Uram, én Istenem!
29Jézus így szólt hozzá:
29– Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20,24-29 (Káldi Biblia)
24Tamás pedig, egy a tizenkettő közől, ki kettősnek mondatik, nem volt velök, mikor eljött Jézus.
25Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Hacsak nem látom az ő kezein a szegek liggatását, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom, és kezemet az ő oldalába nem bocsátom, nem hiszem.
26És nyolcz nap mulva, ismét bennvalának az ő tanítványai, és Tamás is velök. Eljöve Jézus a bezárt ajtón át, és megálla középen, és mondá: Békeség nektek!
27Azután mondá Tamásnak: Ereszd ide be ujjadot, és lásd kezeimet; és hozd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő.
28Felelé Tamás, és mondá neki: Én Uram, és én Istenem!
29Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás! hittél; boldogok, a kik nem láttak, és hittek.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
